Még emlékszem arra a 2002-es választásokat megelőző címlapra, ahol egy parlamenti csendéleten Orbán és Csurka volt látható, amint egymással váltottak pár szót, alatta pedig baljósan úszott be, fehérre szedett betűkkel a végső romlást sejtető mondat: „Összenő, ami összetartozik”.
Akkoriban a legtöbb, amivel egy konzervatív támadható volt,
az az állítólagos szélsőjobboldaltól való nem elég karakán elhatárolódása.
És az akkori konzervatívok természetesen igyekeztek is minden egyes alkalommal bocsánatot kérni, még a levegővételért is.
(Bár itt lenne nekünk ma egy MIÉP! A kicsit avítt stílusával legalább annyira fővárosi jelenség volt a társaság, mint a most feltétlen lazasággal haknizó Momentum, de voltak elveik és főleg volt minőségük. Még úgy is, ha nyilván az idő megszépíti a cselekedeteiket.)
Aztán a MIÉP szépen-lassan elporladt. Szegény Csurka, túl jóhiszemű volt 2002-ben, sőt, egyenesen naiv. Közvéleménykutatók mérései ide, boszorkányüldözés oda, bent lettek volna a Parlamentben, ha azt a szarvashibát nem követi el a pártelnök, hogy fennhangon elkezdi hangoztatni, ha szükséges, ő bizony a második fordulóban minden jelöltjét visszalépteti a Fidesz javára. Ez lényegében egy ki nem mondott ajánlás volt az átlagos MIÉP-szavazó számára: hajrá, szavazz nyugodtan a Fideszre, úgyis egy helyre megy az egész. Fájdalmas belegondolni, hogy 1 százalékkal gyengébb Fidesz-szerepléssel, de MIÉP-frakcióval nem lett volna MSZP-SZDSZ-kormány.
A MIÉP helyére aztán 8 évvel később érkezett egy sokkal hidegebb, ostobább, ugyanakkor profibb és elvtelenebb társaság. Érdemes lenne megnézni – és biztos létezik is ilyen kutatás –, hogy az egykori MIÉP-szavazók közül hányan váltottak át a Jobbikra. Úgy érzem – aztán nyugodtan cáfoljon meg egy kimutatás, de meglepne –, hogy a miépesek alapvetően a Fideszhez vándoroltak át, és a Jobbik megerősödése sokkal inkább a kiábrándult, nincstelen, kelet-magyarországi lumpenproletariátusnak köszönhető.
Ezt az is alátámasztja, hogy míg a MIÉP Budapesten stabilan tudott 10 százalék körül futni, addig a Jobbik hagyományosan az országosnál gyengébb átlagot hoz a fővárosban.